Retro kategória bejegyzései

C64 Projekt, 4. rész

Folytassuk a modern tárolómegoldások bemutatását:

IDE64
Az IDE64 projekt is régóta a piacon van, az első kisérletek 1994-re nyúlnak vissza, de a cuccot jelenleg is (többé-kevésbé) aktívan fejlesztik. A hardver jelenleg a 4.1-es verziónál jár, ez az ami megrendelhető jelenleg. Az eszköz amúgy a nevéből adódóan egy IDE illesztő, ami a C64 Expansion portjára csatlakozik, és IDE/ATAPI eszközök meghajtására képes. A későbbi verziókban megtalálható már a CF kártya támogatása is, ez a leginkább modern háttértár, amit meg tudunk hajtani az eszközzel. Itt ugye nem egy floppy-emulátorról van szó, hanem egy tényleges háttértárról, úgyhogy a játékok támogatása itt a legkevesebb, viszont rengeteg programot/játékot újraírtak/patcheltek, hogy IDE64 kompatibilis legyen, ezek gyűjtőoldala itt található: IDE64Warez. Mivel nem IEC buszra kapcsolódik, ezért jóval gyorsabb az adatátvitele, mint a többi itt említett eszköznek. Az előnyeit legjobban a “Rush” címre hallgató wild demó mutatja be, ami az első, 25fps fullscreen videó/animáció, amit stock, 1MHz C64-en futtattak.

Előnyök

  • Gyors
  • Aktív közösségi támogatás, sok patchelt játék (főleg a klasszikusok)
  • Folyamatosan fejlesztett, karbantartott firmware
  • Mindenféle extrém hardverrel kompatibilis (SuperCPU)
  • PC-Link segítségével elérhetjük a beépített CF/IDE eszközöket szétszedés nélkül, így kényelmes az adatátvitel
  • A leggyorsabb tárolómegoldás, ha tényleges háttértárra van szükségünk

Hátrányok

  • Nem retro-gaming volt a célpiac
  • Nincs 1541 emuláció, emiatt nagyon kevés a támogatott játék (a klasszikusokon, és az egyfájlos programokon kívül szinte semmi)
  • A CF kártya ma már nem minősül kimondottan modern adathordozónak, drága
  • Kissé drága erre a célra

1541-Ultimate 2
Ez a versenyző az ár-érték arány királya. FPGA-ra épülő megoldásról van szó, amely teljes 1541 emulációra képes, a rejtett képességekkel együtt, így minden fontos cucc futtatható rajta. A floppy emuláció mellett cartridge, és magnó-emulációt is tud a megfelelő kiegészítőkkel, USB porton bármilyen tárolóeszközt támogat, CD/DVD olvasókat is. Emellett RTC-vel, és REU emulációval is rendelkezik, amivel a C64 memóriáját bővíthetjük fel, akár 16MByte-ig! Emellett fejlesztés alatt áll a network adapter támogatás, amivel az IDE64-hez hasonlóan el lehet majd érni hálózaton keresztül is az SD kártya tartalmát. A teljes specifikáció itt olvasható. Sajnos ez túl szép, hogy igaz legyen, ezért cserébe drága is, szállítással együtt 150EUR, ráadásul elég hosszadalmas (fórumtapasztalatok szerint akár 1-2 hónapos) szállítási időkkel (manufakturális jelleggel, kis adagokban készül). Mindenféle scene cuccal, programmal, utántöltővel kompatibilis.

Előnyök

  • Mindent tud
  • 100% kompatibilitás
  • Aktívan fejlesztett firmware

Hátrányok

  • Drága, de megéri

Turbo Chameleon 64
Az összeállításunk legnagyobb tudású, de legdrágább tagja a TC64. Gyakorlatilag egy FPGA-alapú számítógépről van szó, ami önnálló működésre is képes. Alapvetően két üzemmódban működtethető, vagy C64 cartridge, vagy standalone módban. C64 cartridge módban nagyjából hasonló tudással számolhatunk, mint a 1541U esetén, kivéve, hogy itt a kártya tartalmaz egy VGA kimenetet, amire modern monitort tudunk kötni, PS2 egér/billentyűzet csatlakozókat, amiket szintén használhatunk a C64-el. Főbb különbség még, hogy itt 2 floppyt is lehet emulálni, ráadásul ezek romjai is szabadon cserélhetőek (tehát akár jiffydos romot is “tehetünk” bármelyik virtuális floppyba. A standalone módjában pedig külső tápegységről használva gyakorlatilag egy kisméretű emulátor-gépet kapunk, amin akár Amiga500 szoftvereket is futtathatunk, a használt “core” függvényében. Bővebb infó: installation guide, users manual. Megvásárolni pedig itt lehet.

Előnyök

  • Mindent tud (amit a 1541U nem, ez azt is)
  • Több retró-gép emulátor core létezik hozzá (Atari2600, Amiga, VIC-20, ZX Spectrum, …)

Hátrányok

  • Ár (250EUR)

Ez volt a tárolómegoldások leírása, a következő részben bemutatom, hogy én melyik mellett döntöttem (jelenleg) és hogy miért.

C64 Projekt, 3. rész

Mint ígértem, ebben a posztban a különböző piacon elérhető háttértár-megoldásokat vesszük górcső alá. A legegyszerűbbtől haladunk felfelé, a végén egy rövid összefoglalással:

Uno2IEC
A legolcsóbb (sajnos azt nem mondhatjuk rá, hogy a legegyszerűbb) megoldás az Uno2IEC nevű projekt. Készen nem megvásárolható, ez egy klasszikus DIY megoldás. A cucc elkészítéséhez szükség van egy Arduino fejlesztőlapra, ebből gyakorlatilag bármelyik megfelel. Erre fel kell töltenünk a megfelelő sketch fájlt, majd PC-re QT Creatorral lefordítani és futtatni a szerveroldali programot. Ha mindennel elkészültünk, akkor el kell indítanunk a Windows klienst, megadnunk minden paramétert, majd ha mindent megfelelően összevezetékeltünk, akkor a C64 az IEC buszon keresztül lemezmeghajtóként látja a megadott könyvtárat, (prg fájlok futtatása), illetve mountolhatunk be D64 lemezképeket is. A kommunikáció pedig az arduino (virtuális) soros portján megy, tehát a mikrokontroller csak “illesztőként” funkcionál.

Előnyök:

  • Borzasztóan olcsó (ha van otthon arduino lapunk, akkor gyakorlatilag ingyen van)
  • Gyorsan megépíthető, nincs alkatrészigénye (az IEC kábelen kívül)

Hátrányok:

  • A kliensprogram natívra fordítása kvázi lehetetlen, a QT Creatorból futtatható csak
  • Kényelmetlen, buta kliens
  • Működéséhez PC kell, kilensprogrammal
  • Gyakorlatilag csak egyfájlos programokkal működik
  • Semmiféle utántöltő, gyorstöltő támogatása nincs
  • Lassú

SD2IEC
Ez a megoldás az internet közösségi tudása szerint a kategória szent grálja, a gyakorlatban sajnos nem ennyire szép a helyzet. A közösség által tervezett, opensource megoldásoknak ez a harmadik generációja. Az első generáció az uIEC volt, 2005-ben, aztán következett az MMC2IEC, 2007-ben, ezt követte az SD2IEC, amely 2008 óta elérhető. Mind a hardver, mind pedig a szoftver/firmware nyílt forráskódú. A firmware a mai napig fejlesztés alatt áll, az utolsó alpha verzió a cikk írásakor alig pár napos, szóval nem egy évek óta elhagyott stuffról van szó. A hardver egy Atmega644p / Atmega1284p MCU-ra épül, minimális elektronikai affinitással megépíthető akár házilag is, de természetesen meg is vásárolható, 30-50EUR közötti áron, különböző verziókban. A saját építés anyagköltsége nagyságrendileg 4-5 ezer forint körül van, prototípus panellel, tokba rakott IC-vel.

Előnyök

  • Olcsó
  • Nem kell hozzá PC kapcsolat
  • Viszonylag egyszerűen megépíthető, de elektronikai tudás, és AVR programozó kell hozzá
  • SD kártyáról frissíthető firmware
  • Nyílt forráskódú firmware
  • Többek között JiffyDOS, Exos, és TurboDisk gyorstöltőkkel kompatibilis
  • Többféle (nem IRQ alapú) utántöltővel kompatibilis.
  • Többlemezes játékok támogatása (lemezcsere-gombok)
  • Támogatás több lemezkezelő programhoz (pl CBMFileBrowser)
  • Nagy felhasználói bázis, nagy közösségi tudás, akik felkutatják a kompatibilitási problémákat, és – ahol lehet – kijavítják (patchelt játékok, újabb firmwarek)

Hátrányok

  • Nagyon sok (főleg játékok/demók által használt) IRQ utántöltővel nem kompatibilis
  • Normál, gyorstöltő nélküli gépen csak 1541 sebesség
  • Nem teljes 1541 emuláció (a hardver erre alkalmatlan volna), emiatt a 1541 hibáit, rejtett módjait kihasználó programok nem mennek vele
  • A kész verziók kissé túlárazottak, főleg ár-érték arányban mérve
  • Scene demókkal szinte biztosan nem működik
  • Az opensource kialakítás miatt rengeteg különböző hardver verzió, ezekhez különböző firmwarek kellenek
  • Bizonyos “bolti” verziókban a firmware frissítés letiltva

A következő részben az IDE64, a 1541U2, és a TC64 lesz porondon

C64 Projekt, 2. rész

A kiindulási helyzet, és a tervek.

Volt ugye egy C64 breadbox, és egy C64C gépem is. Akinek ezek nem mondanak semmit, a breadbox a régi, sötétbarna, kerek verzió, a C pedig az új, C128-ra, vagy Amiga500-ra is hasonlító házba szerelt verzióról van szó. Volt 2 1541 floppymeghajtóm, és pár rossz joystickom.

A célok: egy retrózásra is alkalmas, modern eszközökkel feltuniningolt gép, és a régóta hiányzó kazettás egység beszerzése, hogy teljes legyen a “gyűjtemény”. Mivel nem vagyok egy nagy gyűjtő, nem kiállítási verziók érdekeltek, csak működjenek, így nem túlságosan zavar, hogy sárga a gép, vagy hogy ronda-e a floppy, csak a megfelelő működés.

A tervek:

  • JiffyDOS rom beszerzése
  • Pár működőképes, korhű joystick
  • Ha van lehetőség, egy 1541-II floppy, ami kisebb, könnyebben kezelhető
  • Valami modern tárolóeszköz

Végül szinte mindent egy helyről tudtam beszerezni, szóval ezzel nem is untatnék senkit, csak a tényekkel. Sikerült vennem egy tökéletesen működő, de erősen sárgult 1541-II-t, egy LEVIS típusú magnót, pár félig működő joystickot, tartalék mikrokapcsolókkal, és egy 4 KERNAL-t tartalmazó EPROM-ot (az igényeim szerinti 4 ROM került bele), mely átalakítás nélkül belement a C64C-be.

A modern tárolóeszköz kérdés már nem volt ennyire egyértelmű. A következő megoldások állnak rendelkezésünkre, ha arra vetemednénk, hogy egy 20-30 éves gépre modern háttértárat szeretnénk akasztani. A lista nagyjából vételár szerint csökkenő sorrendben, ahol lehet, ott link a vásárlási oldalra mutat:

A lista nem tökéletes, biztosan vannak még mások is, de ezeknek utánanéztem bővebben, nagyjából képbe kerültem a tudásukkal, képességeikkel, előnyeikkel, hátrányaikkal. A sorozat következő részében bemutatom ezeket a megoldásokat, és megnézzük, hogy melyik az, amit a fenti felsorolásból érdemes megvenni…

C64 Projekt, 1. rész

Előkanalásztam a rég óta porosodó C64-eket a szekrény aljáról, hogy újra életet leheljek belé, és egy kisebbfajta “tuningot” eszközöljek rajtuk, amivel a mai, ellustult XXI. századi ember is élvezi vele a retrózást. Mindenképp valami modern tárolóeszközben, és valami gyorstöltőben gondolkodtam, az eredmény ennél kicsit több lett, de mindent a maga idejében.

Az első lépés itt látható, specifikációk, az út, amin ide eljutottam, illetve a hardverpornó majd egy későbbi részben…