Mint ígértem, ebben a posztban a különböző piacon elérhető háttértár-megoldásokat vesszük górcső alá. A legegyszerűbbtől haladunk felfelé, a végén egy rövid összefoglalással:
Uno2IEC
A legolcsóbb (sajnos azt nem mondhatjuk rá, hogy a legegyszerűbb) megoldás az Uno2IEC nevű projekt. Készen nem megvásárolható, ez egy klasszikus DIY megoldás. A cucc elkészítéséhez szükség van egy Arduino fejlesztőlapra, ebből gyakorlatilag bármelyik megfelel. Erre fel kell töltenünk a megfelelő sketch fájlt, majd PC-re QT Creatorral lefordítani és futtatni a szerveroldali programot. Ha mindennel elkészültünk, akkor el kell indítanunk a Windows klienst, megadnunk minden paramétert, majd ha mindent megfelelően összevezetékeltünk, akkor a C64 az IEC buszon keresztül lemezmeghajtóként látja a megadott könyvtárat, (prg fájlok futtatása), illetve mountolhatunk be D64 lemezképeket is. A kommunikáció pedig az arduino (virtuális) soros portján megy, tehát a mikrokontroller csak „illesztőként” funkcionál.
Előnyök:
- Borzasztóan olcsó (ha van otthon arduino lapunk, akkor gyakorlatilag ingyen van)
- Gyorsan megépíthető, nincs alkatrészigénye (az IEC kábelen kívül)
Hátrányok:
- A kliensprogram natívra fordítása kvázi lehetetlen, a QT Creatorból futtatható csak
- Kényelmetlen, buta kliens
- Működéséhez PC kell, kilensprogrammal
- Gyakorlatilag csak egyfájlos programokkal működik
- Semmiféle utántöltő, gyorstöltő támogatása nincs
- Lassú
SD2IEC
Ez a megoldás az internet közösségi tudása szerint a kategória szent grálja, a gyakorlatban sajnos nem ennyire szép a helyzet. A közösség által tervezett, opensource megoldásoknak ez a harmadik generációja. Az első generáció az uIEC volt, 2005-ben, aztán következett az MMC2IEC, 2007-ben, ezt követte az SD2IEC, amely 2008 óta elérhető. Mind a hardver, mind pedig a szoftver/firmware nyílt forráskódú. A firmware a mai napig fejlesztés alatt áll, az utolsó alpha verzió a cikk írásakor alig pár napos, szóval nem egy évek óta elhagyott stuffról van szó. A hardver egy Atmega644p / Atmega1284p MCU-ra épül, minimális elektronikai affinitással megépíthető akár házilag is, de természetesen meg is vásárolható, 30-50EUR közötti áron, különböző verziókban. A saját építés anyagköltsége nagyságrendileg 4-5 ezer forint körül van, prototípus panellel, tokba rakott IC-vel.
Előnyök
- Olcsó
- Nem kell hozzá PC kapcsolat
- Viszonylag egyszerűen megépíthető, de elektronikai tudás, és AVR programozó kell hozzá
- SD kártyáról frissíthető firmware
- Nyílt forráskódú firmware
- Többek között JiffyDOS, Exos, és TurboDisk gyorstöltőkkel kompatibilis
- Többféle (nem IRQ alapú) utántöltővel kompatibilis.
- Többlemezes játékok támogatása (lemezcsere-gombok)
- Támogatás több lemezkezelő programhoz (pl CBMFileBrowser)
- Nagy felhasználói bázis, nagy közösségi tudás, akik felkutatják a kompatibilitási problémákat, és – ahol lehet – kijavítják (patchelt játékok, újabb firmwarek)
Hátrányok
- Nagyon sok (főleg játékok/demók által használt) IRQ utántöltővel nem kompatibilis
- Normál, gyorstöltő nélküli gépen csak 1541 sebesség
- Nem teljes 1541 emuláció (a hardver erre alkalmatlan volna), emiatt a 1541 hibáit, rejtett módjait kihasználó programok nem mennek vele
- A kész verziók kissé túlárazottak, főleg ár-érték arányban mérve
- Scene demókkal szinte biztosan nem működik
- Az opensource kialakítás miatt rengeteg különböző hardver verzió, ezekhez különböző firmwarek kellenek
- Bizonyos „bolti” verziókban a firmware frissítés letiltva
A következő részben az IDE64, a 1541U2, és a TC64 lesz porondon