Arcade projekt, 1. rész

Régóta foglalkoztat egy régi, játéktermi gép megvásárlása, főleg valamelyik nagy 90-es évekbeli klasszikusé (Mortal Kombat, Street Fighter 2, NBA JAM). A visszatartó erő az, hogy ezek a gépek marha nagyok, nem tudnám hová tenni, a szállításuk is problémás, így 1-1 baráti összejövetelre nem tudnám elszállítani, emellett pedig csak korlátozott számú játékot tudnak futtatni, azokat is hardverelemek (kártya, alaplap, etc) cseréjével.

Itt jön képbe a MAME/HyperSpin, és mindenféle custom-arcade program, és kiegészítő. Ezeknek elég komoly piaca van, vannak erre specializálódott cégek, akik ilyeneket építenek nulláról, átépítenek régi, leselejtezett, hibás kabineteket, meg úgy igazából bármit, amit a megrendelő pénztárcája elbír.

A cél egy PC alapú, TFT monitoros, 2 játékos számára készült tabletop-stílusú gép, valami ilyesmi:

tiny-arcade-machines-3

 

Mint látható a képről is, a műfaji korlátok miatt döntöttem a TFT mellett, ebből a tervek szerint egy 20″-es, 4:3-as képarányú monitor fog a gépbe kerülni (ha nem találok nagyobbat sehol).
A gép maga valószínűleg egy i3-kategóriájú gép lesz, integrált VGA-val – esetleg egy C2D, valami diszkrét VGA-val – Win7, HyperSpin frontenddel. Sajnos jobb bemutató-videót nem találtam, itt van egy közepesen értelmes:


2 joystick, 8-8 akciógomb, start gombok, illetve pár speciális gomb kilépés a játékból, “pénzbedobás”, hangerő-állítás, valami korrekt sztereó hangrendszer (a monitor fölé építve) mindezt lehetőleg valami hordozható méretű – és nem utolsósorban kialakítású – dobozban képzelem el.
A hordozásra két koncepcióm is van, az egyik a ház tetejére erősített fogantyú, aminél fogva mint egy táskát vihetnénk, a másik pedig a hátfalra szerelt pántok, amivel hátizsák módjára a hátunkra akaszthatnánk az egész cuccot.

C64 Projekt, 5. rész

Immáron, hogy tudjuk milyen lehetőségeink vannak, meg kell hoznunk egy nehéz döntést. Mennyit is akarunk retróra szánni, és mennyi időt tudunk a kész mű használatára fordítani. Mivel nekem gyermekkoromban nem volt C64-em, ezért nincsenek emlékeim a kellemes joystick-gyilkos hétvégi partikról, a magnófej-állításokról, meg a lemezcsere-partnerekről. Azért, hogy pár öreg játékot elővegyek havonta 1-2 órára, nem vehetek túl drága megoldást, ráadásul mindenképpen játékra lesz kihegyezve, így az IDE64 ki is esett a szórásból. Az uno2iec egy rossz vicc, azt is elvethetjük, 3 versenyzőnk maradt:

1541U2: 150eur szállítással, ez már erősen nem a magyar pénztárcákhoz van méretezve, ráadásul egyéb tudása nincs is mellette, “csak” egy C64 lemez/kazetta/cartridge/REU emulátor. Ezt is kihúztam a listámról.

SD2IEC: ezt végül megépítettem, ez alapján a leírás alapján, minimális módosítással. A MCU reset lábát bekötöttem egy jumperen keresztül az IEC-busz reset lábára is, így ha a jumper zárt, akkor az IEC buszról érkező reset reseteli az eszközt, ha levesszük a jumpert, akkor nem. Ez elég jól működik, meglepően sok programmal kompatibilis, és az elkészítése sem egy ördöngősség, ha valaki látott már forrasztópákát. Aki nem, az megveheti valamelyik kész megoldást is, 30-60EUR között.

Itt jött a legnehezebb kérdés, TC64 legyen? 250EUR, de időnként előfordul jóval olcsóbban 1-1 retró fórumon. Rengeteg okosságot tud (beépített SID lejátszó, VGA kimenet, turbó a c64 felé, REU, tape/cartridge/2-diszk emuláció, és emellett használható magában is, Atari/Amiga/MSX/PCengine/Atari800 emulátor szoftverekkel, külső billentyűvel, eredeti joystickokkal (egy 25EUR értékű dokkolóval). Nagyon remegett a kezem egy használt darab megvásárlásán, de végül elvetettem, meg is magyarázom. Ha valaki rárepülne, itt található: Amibay link

200-250EUR rengeteg pénz, és ebből inkább egy másik, régóta dédelgetett álmomat fogom megvalósítani, mégpedig egy oldschool játéktermi-stílusú (tabletop) gépet szeretnék építeni, ami emulátoron futtatja a régi nagy játéktermi klasszikusokat.

C64 Projekt, 4. rész

Folytassuk a modern tárolómegoldások bemutatását:

IDE64
Az IDE64 projekt is régóta a piacon van, az első kisérletek 1994-re nyúlnak vissza, de a cuccot jelenleg is (többé-kevésbé) aktívan fejlesztik. A hardver jelenleg a 4.1-es verziónál jár, ez az ami megrendelhető jelenleg. Az eszköz amúgy a nevéből adódóan egy IDE illesztő, ami a C64 Expansion portjára csatlakozik, és IDE/ATAPI eszközök meghajtására képes. A későbbi verziókban megtalálható már a CF kártya támogatása is, ez a leginkább modern háttértár, amit meg tudunk hajtani az eszközzel. Itt ugye nem egy floppy-emulátorról van szó, hanem egy tényleges háttértárról, úgyhogy a játékok támogatása itt a legkevesebb, viszont rengeteg programot/játékot újraírtak/patcheltek, hogy IDE64 kompatibilis legyen, ezek gyűjtőoldala itt található: IDE64Warez. Mivel nem IEC buszra kapcsolódik, ezért jóval gyorsabb az adatátvitele, mint a többi itt említett eszköznek. Az előnyeit legjobban a “Rush” címre hallgató wild demó mutatja be, ami az első, 25fps fullscreen videó/animáció, amit stock, 1MHz C64-en futtattak.

Előnyök

  • Gyors
  • Aktív közösségi támogatás, sok patchelt játék (főleg a klasszikusok)
  • Folyamatosan fejlesztett, karbantartott firmware
  • Mindenféle extrém hardverrel kompatibilis (SuperCPU)
  • PC-Link segítségével elérhetjük a beépített CF/IDE eszközöket szétszedés nélkül, így kényelmes az adatátvitel
  • A leggyorsabb tárolómegoldás, ha tényleges háttértárra van szükségünk

Hátrányok

  • Nem retro-gaming volt a célpiac
  • Nincs 1541 emuláció, emiatt nagyon kevés a támogatott játék (a klasszikusokon, és az egyfájlos programokon kívül szinte semmi)
  • A CF kártya ma már nem minősül kimondottan modern adathordozónak, drága
  • Kissé drága erre a célra

1541-Ultimate 2
Ez a versenyző az ár-érték arány királya. FPGA-ra épülő megoldásról van szó, amely teljes 1541 emulációra képes, a rejtett képességekkel együtt, így minden fontos cucc futtatható rajta. A floppy emuláció mellett cartridge, és magnó-emulációt is tud a megfelelő kiegészítőkkel, USB porton bármilyen tárolóeszközt támogat, CD/DVD olvasókat is. Emellett RTC-vel, és REU emulációval is rendelkezik, amivel a C64 memóriáját bővíthetjük fel, akár 16MByte-ig! Emellett fejlesztés alatt áll a network adapter támogatás, amivel az IDE64-hez hasonlóan el lehet majd érni hálózaton keresztül is az SD kártya tartalmát. A teljes specifikáció itt olvasható. Sajnos ez túl szép, hogy igaz legyen, ezért cserébe drága is, szállítással együtt 150EUR, ráadásul elég hosszadalmas (fórumtapasztalatok szerint akár 1-2 hónapos) szállítási időkkel (manufakturális jelleggel, kis adagokban készül). Mindenféle scene cuccal, programmal, utántöltővel kompatibilis.

Előnyök

  • Mindent tud
  • 100% kompatibilitás
  • Aktívan fejlesztett firmware

Hátrányok

  • Drága, de megéri

Turbo Chameleon 64
Az összeállításunk legnagyobb tudású, de legdrágább tagja a TC64. Gyakorlatilag egy FPGA-alapú számítógépről van szó, ami önnálló működésre is képes. Alapvetően két üzemmódban működtethető, vagy C64 cartridge, vagy standalone módban. C64 cartridge módban nagyjából hasonló tudással számolhatunk, mint a 1541U esetén, kivéve, hogy itt a kártya tartalmaz egy VGA kimenetet, amire modern monitort tudunk kötni, PS2 egér/billentyűzet csatlakozókat, amiket szintén használhatunk a C64-el. Főbb különbség még, hogy itt 2 floppyt is lehet emulálni, ráadásul ezek romjai is szabadon cserélhetőek (tehát akár jiffydos romot is “tehetünk” bármelyik virtuális floppyba. A standalone módjában pedig külső tápegységről használva gyakorlatilag egy kisméretű emulátor-gépet kapunk, amin akár Amiga500 szoftvereket is futtathatunk, a használt “core” függvényében. Bővebb infó: installation guide, users manual. Megvásárolni pedig itt lehet.

Előnyök

  • Mindent tud (amit a 1541U nem, ez azt is)
  • Több retró-gép emulátor core létezik hozzá (Atari2600, Amiga, VIC-20, ZX Spectrum, …)

Hátrányok

  • Ár (250EUR)

Ez volt a tárolómegoldások leírása, a következő részben bemutatom, hogy én melyik mellett döntöttem (jelenleg) és hogy miért.

C64 Projekt, 3. rész

Mint ígértem, ebben a posztban a különböző piacon elérhető háttértár-megoldásokat vesszük górcső alá. A legegyszerűbbtől haladunk felfelé, a végén egy rövid összefoglalással:

Uno2IEC
A legolcsóbb (sajnos azt nem mondhatjuk rá, hogy a legegyszerűbb) megoldás az Uno2IEC nevű projekt. Készen nem megvásárolható, ez egy klasszikus DIY megoldás. A cucc elkészítéséhez szükség van egy Arduino fejlesztőlapra, ebből gyakorlatilag bármelyik megfelel. Erre fel kell töltenünk a megfelelő sketch fájlt, majd PC-re QT Creatorral lefordítani és futtatni a szerveroldali programot. Ha mindennel elkészültünk, akkor el kell indítanunk a Windows klienst, megadnunk minden paramétert, majd ha mindent megfelelően összevezetékeltünk, akkor a C64 az IEC buszon keresztül lemezmeghajtóként látja a megadott könyvtárat, (prg fájlok futtatása), illetve mountolhatunk be D64 lemezképeket is. A kommunikáció pedig az arduino (virtuális) soros portján megy, tehát a mikrokontroller csak “illesztőként” funkcionál.

Előnyök:

  • Borzasztóan olcsó (ha van otthon arduino lapunk, akkor gyakorlatilag ingyen van)
  • Gyorsan megépíthető, nincs alkatrészigénye (az IEC kábelen kívül)

Hátrányok:

  • A kliensprogram natívra fordítása kvázi lehetetlen, a QT Creatorból futtatható csak
  • Kényelmetlen, buta kliens
  • Működéséhez PC kell, kilensprogrammal
  • Gyakorlatilag csak egyfájlos programokkal működik
  • Semmiféle utántöltő, gyorstöltő támogatása nincs
  • Lassú

SD2IEC
Ez a megoldás az internet közösségi tudása szerint a kategória szent grálja, a gyakorlatban sajnos nem ennyire szép a helyzet. A közösség által tervezett, opensource megoldásoknak ez a harmadik generációja. Az első generáció az uIEC volt, 2005-ben, aztán következett az MMC2IEC, 2007-ben, ezt követte az SD2IEC, amely 2008 óta elérhető. Mind a hardver, mind pedig a szoftver/firmware nyílt forráskódú. A firmware a mai napig fejlesztés alatt áll, az utolsó alpha verzió a cikk írásakor alig pár napos, szóval nem egy évek óta elhagyott stuffról van szó. A hardver egy Atmega644p / Atmega1284p MCU-ra épül, minimális elektronikai affinitással megépíthető akár házilag is, de természetesen meg is vásárolható, 30-50EUR közötti áron, különböző verziókban. A saját építés anyagköltsége nagyságrendileg 4-5 ezer forint körül van, prototípus panellel, tokba rakott IC-vel.

Előnyök

  • Olcsó
  • Nem kell hozzá PC kapcsolat
  • Viszonylag egyszerűen megépíthető, de elektronikai tudás, és AVR programozó kell hozzá
  • SD kártyáról frissíthető firmware
  • Nyílt forráskódú firmware
  • Többek között JiffyDOS, Exos, és TurboDisk gyorstöltőkkel kompatibilis
  • Többféle (nem IRQ alapú) utántöltővel kompatibilis.
  • Többlemezes játékok támogatása (lemezcsere-gombok)
  • Támogatás több lemezkezelő programhoz (pl CBMFileBrowser)
  • Nagy felhasználói bázis, nagy közösségi tudás, akik felkutatják a kompatibilitási problémákat, és – ahol lehet – kijavítják (patchelt játékok, újabb firmwarek)

Hátrányok

  • Nagyon sok (főleg játékok/demók által használt) IRQ utántöltővel nem kompatibilis
  • Normál, gyorstöltő nélküli gépen csak 1541 sebesség
  • Nem teljes 1541 emuláció (a hardver erre alkalmatlan volna), emiatt a 1541 hibáit, rejtett módjait kihasználó programok nem mennek vele
  • A kész verziók kissé túlárazottak, főleg ár-érték arányban mérve
  • Scene demókkal szinte biztosan nem működik
  • Az opensource kialakítás miatt rengeteg különböző hardver verzió, ezekhez különböző firmwarek kellenek
  • Bizonyos “bolti” verziókban a firmware frissítés letiltva

A következő részben az IDE64, a 1541U2, és a TC64 lesz porondon

C64 Projekt, 2. rész

A kiindulási helyzet, és a tervek.

Volt ugye egy C64 breadbox, és egy C64C gépem is. Akinek ezek nem mondanak semmit, a breadbox a régi, sötétbarna, kerek verzió, a C pedig az új, C128-ra, vagy Amiga500-ra is hasonlító házba szerelt verzióról van szó. Volt 2 1541 floppymeghajtóm, és pár rossz joystickom.

A célok: egy retrózásra is alkalmas, modern eszközökkel feltuniningolt gép, és a régóta hiányzó kazettás egység beszerzése, hogy teljes legyen a “gyűjtemény”. Mivel nem vagyok egy nagy gyűjtő, nem kiállítási verziók érdekeltek, csak működjenek, így nem túlságosan zavar, hogy sárga a gép, vagy hogy ronda-e a floppy, csak a megfelelő működés.

A tervek:

  • JiffyDOS rom beszerzése
  • Pár működőképes, korhű joystick
  • Ha van lehetőség, egy 1541-II floppy, ami kisebb, könnyebben kezelhető
  • Valami modern tárolóeszköz

Végül szinte mindent egy helyről tudtam beszerezni, szóval ezzel nem is untatnék senkit, csak a tényekkel. Sikerült vennem egy tökéletesen működő, de erősen sárgult 1541-II-t, egy LEVIS típusú magnót, pár félig működő joystickot, tartalék mikrokapcsolókkal, és egy 4 KERNAL-t tartalmazó EPROM-ot (az igényeim szerinti 4 ROM került bele), mely átalakítás nélkül belement a C64C-be.

A modern tárolóeszköz kérdés már nem volt ennyire egyértelmű. A következő megoldások állnak rendelkezésünkre, ha arra vetemednénk, hogy egy 20-30 éves gépre modern háttértárat szeretnénk akasztani. A lista nagyjából vételár szerint csökkenő sorrendben, ahol lehet, ott link a vásárlási oldalra mutat:

A lista nem tökéletes, biztosan vannak még mások is, de ezeknek utánanéztem bővebben, nagyjából képbe kerültem a tudásukkal, képességeikkel, előnyeikkel, hátrányaikkal. A sorozat következő részében bemutatom ezeket a megoldásokat, és megnézzük, hogy melyik az, amit a fenti felsorolásból érdemes megvenni…

C64 Projekt, 1. rész

Előkanalásztam a rég óta porosodó C64-eket a szekrény aljáról, hogy újra életet leheljek belé, és egy kisebbfajta “tuningot” eszközöljek rajtuk, amivel a mai, ellustult XXI. századi ember is élvezi vele a retrózást. Mindenképp valami modern tárolóeszközben, és valami gyorstöltőben gondolkodtam, az eredmény ennél kicsit több lett, de mindent a maga idejében.

Az első lépés itt látható, specifikációk, az út, amin ide eljutottam, illetve a hardverpornó majd egy későbbi részben…