C64 Projekt, 3. rész

Mint ígértem, ebben a posztban a különböző piacon elérhető háttértár-megoldásokat vesszük górcső alá. A legegyszerűbbtől haladunk felfelé, a végén egy rövid összefoglalással:

Uno2IEC
A legolcsóbb (sajnos azt nem mondhatjuk rá, hogy a legegyszerűbb) megoldás az Uno2IEC nevű projekt. Készen nem megvásárolható, ez egy klasszikus DIY megoldás. A cucc elkészítéséhez szükség van egy Arduino fejlesztőlapra, ebből gyakorlatilag bármelyik megfelel. Erre fel kell töltenünk a megfelelő sketch fájlt, majd PC-re QT Creatorral lefordítani és futtatni a szerveroldali programot. Ha mindennel elkészültünk, akkor el kell indítanunk a Windows klienst, megadnunk minden paramétert, majd ha mindent megfelelően összevezetékeltünk, akkor a C64 az IEC buszon keresztül lemezmeghajtóként látja a megadott könyvtárat, (prg fájlok futtatása), illetve mountolhatunk be D64 lemezképeket is. A kommunikáció pedig az arduino (virtuális) soros portján megy, tehát a mikrokontroller csak “illesztőként” funkcionál.

Előnyök:

  • Borzasztóan olcsó (ha van otthon arduino lapunk, akkor gyakorlatilag ingyen van)
  • Gyorsan megépíthető, nincs alkatrészigénye (az IEC kábelen kívül)

Hátrányok:

  • A kliensprogram natívra fordítása kvázi lehetetlen, a QT Creatorból futtatható csak
  • Kényelmetlen, buta kliens
  • Működéséhez PC kell, kilensprogrammal
  • Gyakorlatilag csak egyfájlos programokkal működik
  • Semmiféle utántöltő, gyorstöltő támogatása nincs
  • Lassú

SD2IEC
Ez a megoldás az internet közösségi tudása szerint a kategória szent grálja, a gyakorlatban sajnos nem ennyire szép a helyzet. A közösség által tervezett, opensource megoldásoknak ez a harmadik generációja. Az első generáció az uIEC volt, 2005-ben, aztán következett az MMC2IEC, 2007-ben, ezt követte az SD2IEC, amely 2008 óta elérhető. Mind a hardver, mind pedig a szoftver/firmware nyílt forráskódú. A firmware a mai napig fejlesztés alatt áll, az utolsó alpha verzió a cikk írásakor alig pár napos, szóval nem egy évek óta elhagyott stuffról van szó. A hardver egy Atmega644p / Atmega1284p MCU-ra épül, minimális elektronikai affinitással megépíthető akár házilag is, de természetesen meg is vásárolható, 30-50EUR közötti áron, különböző verziókban. A saját építés anyagköltsége nagyságrendileg 4-5 ezer forint körül van, prototípus panellel, tokba rakott IC-vel.

Előnyök

  • Olcsó
  • Nem kell hozzá PC kapcsolat
  • Viszonylag egyszerűen megépíthető, de elektronikai tudás, és AVR programozó kell hozzá
  • SD kártyáról frissíthető firmware
  • Nyílt forráskódú firmware
  • Többek között JiffyDOS, Exos, és TurboDisk gyorstöltőkkel kompatibilis
  • Többféle (nem IRQ alapú) utántöltővel kompatibilis.
  • Többlemezes játékok támogatása (lemezcsere-gombok)
  • Támogatás több lemezkezelő programhoz (pl CBMFileBrowser)
  • Nagy felhasználói bázis, nagy közösségi tudás, akik felkutatják a kompatibilitási problémákat, és – ahol lehet – kijavítják (patchelt játékok, újabb firmwarek)

Hátrányok

  • Nagyon sok (főleg játékok/demók által használt) IRQ utántöltővel nem kompatibilis
  • Normál, gyorstöltő nélküli gépen csak 1541 sebesség
  • Nem teljes 1541 emuláció (a hardver erre alkalmatlan volna), emiatt a 1541 hibáit, rejtett módjait kihasználó programok nem mennek vele
  • A kész verziók kissé túlárazottak, főleg ár-érték arányban mérve
  • Scene demókkal szinte biztosan nem működik
  • Az opensource kialakítás miatt rengeteg különböző hardver verzió, ezekhez különböző firmwarek kellenek
  • Bizonyos “bolti” verziókban a firmware frissítés letiltva

A következő részben az IDE64, a 1541U2, és a TC64 lesz porondon